Kérdés

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 31.

Első változat

Az Együtt–PM kérdést intézett a miniszterelnökhöz a budai várban található akadémiai kutatóintézetek kiköltöztetésével kapcsolatban. Bár ne tette volna.

Nem szívlelem azokat a spekulációkat, amelyek szerint a jelenlegi ellenzék vagy annak valamelyik szegmense voltaképpen a mostani hatalom fenntartásában volna érdekelt; olykor még az is elhangzik, hogy ez vagy az a párt (szövetség, egyesület, bármi) a kormány bérence, meg van véve kilóra, szégyentelenül alájátszik a Fidesznek. Nem szeretem ezeket a feltételezéseket: semmi bizonyíték nincs rájuk, nem is volna logikus, és az összeesküvés-elméletek mindig idegesítőek.

A helyzet rosszabb. Az ellenzék, sajnos, nem megrendelésre (pénzért vagy homályos, távoli remények igézetében) teljesít rosszul, hanem teljesen saját magától. Ennyit tud. Gyakran kemény, világos és érthető – de még gyakrabban puha, zavaros és érthetetlen.

Most például sikerült egy olyan kérdést intéznie az Együtt–PM-nek a miniszterelnökhöz, ami legalábbis magas labda (vagy, a címzett kedvenc sportjának szavával: kapuscsemege). A miniszterelnök (és stábja) nem egyszerűen rálegyint, hanem élvezettel és kéjjel fogja részletesen megválaszolni a – nyilván kínosnak szánt – kérdést.

Mint ma már elég sokan tudják, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az a célja, hogy a várban található akadémiai kutatóintézeteket, valamint a városban másutt található intézeteket is (a Bölcsészettudományi, a Társadalomtudományi, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont intézeteit) egyetlen komplexumba rántsa össze a kies Vágóhíd környékére, egy jövőre felhúzandó épületbe. A várbeli intézetekben állítólag már látogatást tett maga Lázár János, aki bizonyára nem az ott folyó tudományos munka, hanem az ingatlanok fekvése, méretei és állapota iránt érdeklődött.

Nagyon csúf és bonyolult történet ez, amiről Rév István nemrég remek írást közölt az ÉS-ben (sajnos, online csak előfizetéssel olvasható, 27. szám), én is emlegettem itt még májusban. A kormány szeretne magának reprezentatív ingatlant szerezni a várban, emellett úgy tesz, mintha szívességet tenne az Akadémiának; az Akadémia elnöke, amelynek az előző parlament példátlan önállóságot és kontrollálatlan hatalmat adott, szíves-örömest viszonozza ezt korábbi munkaadójának.

Ehhez képest az Együtt–PM mit kérdez? Azt panaszolja, hogy „azt nem tudni, mikor és hova költözhet majd” a sok intézet, és azt állítja, hogy „a kormány csaknem ezer ember munkahelyét veszélyezteti az MTA intézeteinek budai várból történő kiköltöztetésével”.

Marhaság.

A miniszterelnök huszonharmadik slapaja kipiszkálja a foga közé ragadt lazacmaradékot, és kapásból diktálja Marikának: az új épület nyolcmilliárdból épül, már megvannak a látványtervek, helyszíne nem titok, maga az (akadémiai) elnök jelentette be: Soroksári út, helyrajzi szám satöbbi. Határidő, hívja fel a Jóska titkárságát, Marikám, mintha 2014 lenne, erre kérdezzen rá. Az MTA közgyűlése nagy többséggel megszavazta. És ott európai szinten kap majd helyet a kiválóság satöbbi, szó sincs elbocsátásokról vagy munkahely bármi módon veszélyeztetéséről, költséghatékonyság, közös ház a nemzeti kiválóságnak (ja, ez már volt), szinergia, együttműködés. Megvan?

Hát, körülbelül ennyi fáradságot és fejtörést fog jelenteni a miniszterelnök számára a kérdés megválaszolása. Ha nem tudnánk, hogy itt egy ellenzéki csoportosulás akarná megszorongatni a hatalmat, akár azt is hihetnénk, hogy egy kereszténydemokrata öninterpellációt olvasunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.